Egyiptom
Sok területe van az ókori egyiptomi civilizációnak, amely elbűvöl minket: a piramisok, a múmiákat és aranyat rejtő sírok, valamint a falakat borító csodálatos festmények. Az ókori Egyiptom konyhaművészete ugyanakkor jobbára ismeretlen, noha főzési szokásainkat még ma is gyakran meghatározza - állítja Abir Enany, az Ein Shams Egyetem doktorandusza az ókori egyiptomi ételekről és konyháról írt tanulmányában.
Az ókori Egyiptom konyhaművészetéről és étkezési kultúrájáról a templomok és sírok falain megmaradt ábrázolások alapján alkothatunk képet. Ezeken rendszerint az ételek alapanyagaiként felhasznált állatok is látszanak. Kutatójuk, Abir Enany szerint az ókori konyhai és ételkészítési szokások máig használatosak Egyiptomban.
Egyiptom és a hajós szafari
Viszonylag könnyű Egyiptom klímájáról írni, hiszen az ország éghajlatát egész évben meleg és száraz időjárás jellemzi. A téli időszak decembertől februárig tart. Ekkor a napi átlaghőmérséklet 20 C körül alakul a Földközi-tenger közelében, míg Asszuánban ekkor is 26 C. Még a téli hajnalokon is csak 8 C-ra csökken a hőmérséklet.Csapadékban Alexandria a leggazdagabb, ahol évi 20 cm csapadék hullik alá, míg Asszuán szinte teljesen száraz (2 mm évente). Március és április hónapokban gyakran fúj a szél a sivatag felől, akár óránkénti 150 km-es sebességgel is. Mondhatni, hogy Hurghadában az enyhe szél egész évben jellemző, ami kellemessé és elviselhetővé teszi a legforróbb napokat is.
Világ legrégebbi tengerjárójának roncsai Egyiptomban
A világ legrégebbi tengeri hajójának roncsait találták meg Egyiptomban amerikai és egyiptomi régészek. A hajóroncsok több mint négyezer évesek, és a sivatagi szárazságnak köszönhetően viszonylag jó állapotban maradtak fenn. A hajóroncsok arról tanúskodnak, hogy az egyiptomiak nemcsak a Nílust járták hajóikkal, hanem a tengereket is.
Úgy tűnik, hogy egy mostani felfedezés révén árnyaltabb képet kaphatunk az egyiptomiak hajózási szokásairól: bár eddig a kutatók azt feltételezték, hogy az egyiptomiak jellemzően rövidebb nílusi utakra használták hajóikat, a mostani lelet megcáfolja ezt a hipotézist. A Vörös-tenger mentén található Wadi Gawasis kikötőjéhez közel, hat nagyobb barlangban ugyanis olyan deszkadarabokra, horgonyra, hajókötélre és hajólapátra bukkantak, melyek egykoron minden kétséget kizáróan tengeri hajók darabjai lehettek.Cherly Ward, a Florida Állami Egyetem kutatója a The Times című brit napilapnak nyilatkozva elmondta: a barlangokat úgy kell elképzelni, mint a mostani hatalmas repülőgéphangárokat. A hajóbontóműhelyben azonban nemcsak hajótesteket tároltak, szedtek szét, raktak össze és hasznosítottak újra, hanem gyakran élelmiszerraktárként is használták. A megtalált hajódaraboknak az állaga mellett kora is bámulatra méltó: a szakértői vizsgálatok azt bizonyítják, hogy szinte kivétel nélkül több mint négyezer évesek.Beduinok
Arabul BADAVI, többes száma BADV, a közel-keleti sivatagok, különösen Arábia, Irak, Szíria és Jordánia és Egyiptom arab nyelvű nomád népei.A beduinok a Közel-Kelet népességének csupán kis részét alkotják, de ők birtokolják vagy használják a földterület jelentős hányadát. Többségük állattartó; az esős tél alatt nyájaikat a sivatagba hajtják, a száraz nyári hónapokban pedig visszafelé, a megművelt területek irányába mennek. Bár a kasztrendszer miatt a beduinok hagyományosan megvetik a földművelést, de a kétkezi munka egyéb formáit is, a politikai és gazdasági változások következtében - különösen a II. világháború vége óta - sokan tértek át a letelepedett életmódra. Az 1950-es években Szaúd-Arábia és Szíria államosította a beduinok hagyományos legelőit, Jordánia pedig drasztikusan korlátozta a kecskelegeltetést. A földhasználat kérdésében azóta is egyre élesebbek a beduin pásztorok és a letelepedett földművesek konfliktusai.
A világ legrégebbi tengeri hajójának roncsait találták meg Egyiptomban amerikai és egyiptomi régészek. A hajóroncsok több mint négyezer évesek, és a sivatagi szárazságnak köszönhetően viszonylag jó állapotban maradtak fenn. A hajóroncsok arról tanúskodnak, hogy az egyiptomiak nemcsak a Nílust járták hajóikkal, hanem a tengereket is.
Úgy tűnik, hogy egy mostani felfedezés révén árnyaltabb képet kaphatunk az egyiptomiak hajózási szokásairól: bár eddig a kutatók azt feltételezték, hogy az egyiptomiak jellemzően rövidebb nílusi utakra használták hajóikat, a mostani lelet megcáfolja ezt a hipotézist. A Vörös-tenger mentén található Wadi Gawasis kikötőjéhez közel, hat nagyobb barlangban ugyanis olyan deszkadarabokra, horgonyra, hajókötélre és hajólapátra bukkantak, melyek egykoron minden kétséget kizáróan tengeri hajók darabjai lehettek.Cherly Ward, a Florida Állami Egyetem kutatója a The Times című brit napilapnak nyilatkozva elmondta: a barlangokat úgy kell elképzelni, mint a mostani hatalmas repülőgéphangárokat. A hajóbontóműhelyben azonban nemcsak hajótesteket tároltak, szedtek szét, raktak össze és hasznosítottak újra, hanem gyakran élelmiszerraktárként is használták. A megtalált hajódaraboknak az állaga mellett kora is bámulatra méltó: a szakértői vizsgálatok azt bizonyítják, hogy szinte kivétel nélkül több mint négyezer évesek.
Beduinok
Arabul BADAVI, többes száma BADV, a közel-keleti sivatagok, különösen Arábia, Irak, Szíria és Jordánia és Egyiptom arab nyelvű nomád népei.
A beduinok a Közel-Kelet népességének csupán kis részét alkotják, de ők birtokolják vagy használják a földterület jelentős hányadát. Többségük állattartó; az esős tél alatt nyájaikat a sivatagba hajtják, a száraz nyári hónapokban pedig visszafelé, a megművelt területek irányába mennek. Bár a kasztrendszer miatt a beduinok hagyományosan megvetik a földművelést, de a kétkezi munka egyéb formáit is, a politikai és gazdasági változások következtében - különösen a II. világháború vége óta - sokan tértek át a letelepedett életmódra. Az 1950-es években Szaúd-Arábia és Szíria államosította a beduinok hagyományos legelőit, Jordánia pedig drasztikusan korlátozta a kecskelegeltetést. A földhasználat kérdésében azóta is egyre élesebbek a beduin pásztorok és a letelepedett földművesek konfliktusai.
